Székvárosban a tesztelés mindennapi élménynek számít. A vásárló belép az üzletbe, és minden oldalról tüzetesen áttanulmányozza a széket: először gyengéden végigsimít a kárpiton, majd erőteljesen rácsap egyet (úgy, hogy megugrik a rugózat – már ha van egyáltalán), azután pedig gátlástalanul, teljes súlyával és a lehető legkényelmesebben elterül a széken, elmerül benne, belefészkeli magát. Végezetül lelkes tesztelőnk erőteljes hintázásba kezd, nem kímélve háztartása legújabb reménybeli darabjának ízületeit sem. Így bizony, tisztelt olvasóm! A homo sapiens és a rex sella első találkozása nem nevezhető zökkenőmentesnek. Mi a magunk részéről nagyvonalúak vagyunk, és sokkal kíméletesebben viszonyulunk új tulajdonosainkhoz. Persze azért mi is meg akarjuk ismerni őket - a magunk módján.  Csupán egyetlen (5 az 1-ben☺) kérdést tettünk fel. Igaz, meglehetősen testreszabottat…..

Chiavari szék Adele


5 dolog, amitől Adél Chiavari menekül


Házasság? Nem, a házassági köteléket határozottan nem akarom elkerülni. Gyermek? Róla sem akarok lemondani. Még akkor sem, ha az életstílusom esetleg azt benyomást kelti, mintha az életnek pont eme két csodájától szeretném távol tartani magam.


1. Először is, valami egészen más elől menekülök. Magány a neve. Nem egyedüllét, hanem magányosság. Igaz, hogy gyakran összejövök a barátaimmal, és jól érzem magam velük. De nem arról van szó, hogy valamivel agyon kell csapnom a szabadidőmet. A harmónián, kapcsolatokon, és igen, a szórakozáson van a hangsúly. Félek a magánytól, nem akarok magányos lenni. Listámon a legelőkelőbb helyet foglalja el. Bátorkodom kijelenteni, hogy a magányosság akár az ember halálához is vezethet. Ez elég szomorú bevezetés, és nem tudom tudományosan bizonyítani, csak annyit kérek, hogy gondolkodjanak el rajta.


2. A másik dolog a magánszféra hiánya. Annak ellenére, hogy a barátaimmal élek, néha szeretnék egyedül lenni. Ehhez nincs hozzáfűzni valóm. Menekülök a zaj, a hangzavar, a hangszmog elől, amelyben ellenőrizhetetlenül burjánzanak a frázisok, a hazugságok és a stressz.


3. A harmadik dolog: teljes szívemből gyűlölöm, amikor az ismerőseim arra céloznak, hogy ideje lenne már férjhez mennem és gyerekeket szülnöm. Ilyenkor mindig kiráz a hideg. Ezt a jelenséget joggal nevezhetjük libabőrnek is, mert ezekben a pillanatokban buta libának érzem magam. Sokan talán válogatósnak tartanak, azt hiszik, hogy állandóan gőgösen visszautasítom a kegyeimért sorakozó férfiak tömegét. Vagy esetleg azt, hogy a karrierem fontosabb számomra a családalapításnál. Csakhogy ez nem igaz. Ezek az emberik nem értik, hogy a megfelelő férfit nem lehet véletlenszerűen kiválasztani, és hogy vágyaimban a legelőkelőbb helyen a család szerepel.
Harapjon inkább mindenki a nyelvébe ahelyett, hogy egy felszínes beszélgetés folyamán megkérdezné egy lányismerősétől, hogy mikor akar férjhez menni. Ez rosszul esik nekünk, és ettől még nem vágyunk jobban a házasság szentélyére. Néha az a benyomásom, hogy ezek az emberek szörnyen érzik magukat a házasélet börtönében, és azért akarnak mielőbb férjhez adni bennünket, nehogy véletlenül jobban járjunk náluk. És ez még nem minden. Amint férjhez megy az ember lánya, máris jön a következő kérdés: „Na és mikor jön a baba?” Mi, hajadonok, ilyenkor azt se tudjuk, hová bújjunk. Csak el innen!


4. Rémálmaim listájának negyedik helyén az ismerkedési estek szerepelnek. A társkereső bulik egyetlen célja az, hogy egyedülálló emberekből párokat alkossanak - fuj, de gusztustalan! Nem érdekel!
5. És ötödször…. nos, ez érdekes. Menekülnöm kellene a zsíros ételek, édesített italok, cigaretták, szesz, továbbá az éjszakázás, a kétes erkölcsű férfiak, az unalom és a léhaság elől…. De néha egyszerűen nincs kedvem hozzá.  A Chiavari széken az én „bűneimmel” szorongunk egymás mellett, és jól megvagyunk itt együtt. Ilyenkor sehova se kell futnom, semmi elől sem kell menekülnöm….


Szeretettel,
Adél

Product added to wishlist