A klubtányér angol kifejezése - "charger" - az eredeti óangol "chargeour" kifejezésből származik, amely a középkorból származik (1275-1325 körül).
Mi a közös a lóban és a klubtányérban?
Érdekes módon a "charger" kifejezést egykor gyakran használták egy ló leírására, különösen a csata összefüggésében.
Egyesíti őket közös elnevezésük jelentésének meghatározása - a nehéz tárgyak egyik helyről a másikra való átvitele. Ahogy a ló vitte a lovasát, úgy ez a tányér vitte az étellel megrakott tányér terhét az asztal körül.
Az eredeti klubtányérok sokkal nagyobbak voltak, mint amit ma ismerünk, mivel akkoriban a királyi banketteken keringtek, tele finomságokkal az asztal körül. Idővel azonban előtérbe került az egyéni étkezés, így a klubtányérok mérete fokozatosan csökkent.
Az étkezés részeként a klubtányér a 19. század óta alapkivitelben használatos, majd részben feledésbe merült, de a múlt század végétől ismét népszerűvé vált, és a tervezők figyelmének középpontjába került, ill. ünnepi jelek rendezői.
Első említés
Tudtad, hogy a Bibliában a legrégebbi említés szerepel a ütőtányérról? Márk és Máté evangéliumából megtudjuk, hogy Salome, Heródiás lánya Keresztelő János fejét követelte egy „klubtányéron” jutalmaként, amiért táncolt mostohaapja, Heródes király születésnapi partiján.
